Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)
Beszélhetnék sok ember sokféle indulatáról, de én nem az Urat még nem ismerők indulatára hegyezném ki a mondanivalómat. Isten embereinek indulatait járjuk körül kicsit. Ez legyen közös gondolkodásunk fókuszában. Hiszen Saul Isten szolgája volt, mégis ilyen fékezhetetlen indulattal viseltetett a keresztyének felé.
Isten embereinek megdöbbentő indulatáról két bibliai példával hadd hozakodjam elő. Az egyik Jónásé, akit Ninivébe küld az Úr, hogy prédikáljon az ott élők bűnei ellen. Ha nem is egyből, de csak eljut Jónás Ninivébe. Meghirdeti az Úr szavát, majd vár. Nagy várakozással a szívében előre dörzsölte a tenyerét, hogy az Úr majd elpusztítja Ninive lakosságát. Aztán, amikor ez nem történt meg, mert megtértek az ott élő emberek, megbánták a bűneiket és irgalmat kértek az Úrtól, sőt meg is kapták, Jónás „kiakadt" az Úrra. Mi az, hogy nem pusztítod el Ninive lakóit? Ez volt Jónás lelkülete és indulata.
Nem voltak jobbak tőle Jézus tanítványai sem, s ennek jelét is adták, amikor egy samáriai faluban nem kap szállást Jézus, s erre reakcióként ezt kérdezi két tanítvány: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?" (Lk 9:54) Mire Jézus így válaszol: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse." (Lk 9:55-56)
És mi, ma élő tanítványok, milyen lelkülettel és indulattal élünk? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Hallgass többet! Ha többet hallgatsz, jobban megérted majd mások szükségeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése