Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)
Tegyük fel azt a nagyon egyszerű és lényeges kérdést, hogy mitől leszünk indulatosak? Mitől jövünk indulatba? Általában attól, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Már pedig erre van néhány példa az életünkben. De van, amit könnyebben elhordozunk, eltűrünk, elnézünk felette. S van, amit nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk elhordozni.
Az indulataink abból fakadnak, ahogyan nézünk valamire, vagy valakire. „Az ellenséget gyűlölni kell!" – sokan gondolkodnak és élnek így, ezzel a jelszóval a szívükben. Ez a Jézus idejében így hangzott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." (Mt 5:43) De Jézus nem osztotta ezt a nézetet. Ő más utat mutat az övéinek, amikor ezt mondja: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?" (Mt 5:44-46) (Katona Béla)
A nap gondolata:
Vannak dolgok, amiket Isten tesz meg értünk, és vannak dolgok, amiket tőlünk vár el, hogy megtegyük magunkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése