Keresés ebben a blogban

2020. március 9., hétfő

2020-03-09

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)

Amikor Isten Igéje az emberi indulatokról, akkor sem másokkal kell nekünk foglalkozni, hanem önmagunkkal. Saját házunk táján kell sepregetnünk. Vajon bennünk milyen lélek van? Milyen indulatok jelennek meg előbb a szívünkben, aztán az ajkunkon? Mert nagyon sokszor az indulataink utat törnek maguknak, eljutnak a szívtől a szájig és mondjuk, amit érzünk és gondolunk. Összeköttetésben van a szívünk a szánkkal. Van, hogy megdöbbentő indulattal tudunk megszólalni…
Az Igénkben szereplő Saul Istenhez tartozott már, de Krisztushoz még nem. S ha valakinek Krisztus nélküli az Istenkapcsolata, akkor nem ismeri igazán az Urat. Jézus nélkül az indulataink borzalmasak tudnak lenni. Olykor Jézus mellett élve is. Sőt, még meg is magyarázzuk, hogy miért van az jól, amit érzünk és kimondunk indulatosan. Szerinted jól van ez így? (Katona Béla)

A nap gondolata:


Egyetlen esélyünk Jézus követése. Az Ő királysága nélkül: – mindent szétkaszabol a gyűlölettel teli bűn, vallási, kegyes, vagy hitetlen formában; – mindent elemészt a sokféle vélemények igazságigénye és a mögöttük tomboló gyilkos agresszivitás; – vagy éppen mindent összeken az általános, egyetemes szeretet hamis érzelgőssége, amibe halálosan beleragadunk, mint a légy a mézbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése