Félelem 4.
Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)
Félt Mózes is Isten hangjától, és a feladattól is, amit rábízott az Úr. Megijedtek és féltek Izráel fiai a kánaáni óriásoktól, akikről a kémek meséltek nekik, és nem bíztak Istenükben – emiatt jött a negyven évnyi büntetés. Jobban féltek, mint amennyire hittek. Pedig csak arra kellett volna gondolniuk, amiket a fáraóval cselekedett az Úr, meg az egyiptomiakkal.
Józsué is félt, sőt rettegett, pedig Józsué kellene, hogy bíztassa az Istent. Nem Józsuénak kellene félni, hanem Istennek amiatt, hogy elrontjuk a ránk bízott küldetést. Amiatt, hogy lusták és tehetetlenek vagyunk, hogy gyávák és önzők vagyunk és hatalmaskodunk egymáson attól a pillanattól fogva, amikor vezetőkké válunk. Isten félthetné az ő tervét, de nem félti.
Józsuénak és a népnek nem kell félni, mert Isten a szavát adja: Ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged! (5Móz 31,8). Soha nem hagy el az Isten. Nincs ennél szebb ígéret. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ha a félelmekre összpontosítasz, ha azokat táplálod, és megadod magad nekik, akkor növekedni fognak. Egyedül az éheztetéssel lehet őket legyőzni. Ne szánj rájuk időt és energiát! Ne tápláld őket pletykával, rossz hírekkel vagy rémisztő filmekkel! Összpontosíts a hitedre, és tápláld minden nap Isten Igéjével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése