Félelem 6.
Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)
Ki ne félt volna közülünk? Félni általában a jövőtől szoktunk a jelenben. Jézus tanácsa ez: ne aggodalmaskodjatok a holnapért. Ne stresszeljetek fölöslegesen. Bízzatok! Elég minden percnek a maga stressze! Márk így írja: ne aggodalmaskodjatok előre! (13,11).
Abban az időben nem voltak nyugtatószerek, antidepresszánsok, altatók. Jézus szava volt a nyugtató, meg az imádság és a hit! Akkor attól nyugodtak meg az emberek, amikor azt mondta Isten: ne félj! Régen a bizalomtól nyugodtak meg az emberek, és attól, hogy elmentek a templomba és elmondták Istennek. Most pedig elmennek a pszichológushoz és beszedik a gyógyszert. De tovább félnek.
A félelem feszültséggel, szorongással jár. Elrabolja az álmunkat, a nyugalmunkat. Nagyon sok mindent megteszünk, hogy elkerüljük ezeket a félelmeket.
Félünk a haragtól – tehát igyekszünk tökéleteseknek látszani. Mindent megteszünk, hogy ne tűnjünk gyengének – tehát erőnk felett bizonyítunk, mindent elvállalunk. Aztán lassan lemerülünk. Félünk a konfliktusoktól – ezért inkább mindent elhallgatunk, lenyelünk, azt is, amit ki kellene mondani, meg kellene beszélni. Aztán egyszer csak elszakad a gát… Félünk a kudarctól - tehát gyűjtjük az eredményeket, és megpróbáljuk bizonyítani, hogy sikeresek vagyunk! Félünk az elutasítástól – tehát igyekszünk tetszeni. Félünk eltérni a megszokottól, és közben a közvélemény rabjaivá leszünk. A félelem egyfajta fogság. Jézus nem félt átlépni a szokásost, az általánost. Nem félt attól, hogy más véleménye van a világról és az emberekről.
Mi is Jézushoz hasonlóan, lépjünk ki bátran a félelem fogságából! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Visszautasíthatjuk a félelmet azzal, hogy gondolatainkat és bizalmunkat Isten felé fordítjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése