Kérés
Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. (Filem 8-9)
Pál apostol kér. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a gyengébb ráhatás, ha már nincs módunk a kényszerítésre, hát legalább kérünk. Ám Pál azt is tudja, hogy amint Isten igéje élő és ható, hitet teremtő valóság, úgy azt is tudja, hogy egy keresztyén testvér esetén a Krisztusra emlékeztető, a hitbeli kötelességre utaló kérés is teremtő erővel rendelkezik.
Gondoljunk csak a 2Kor 5,20: Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! Parancsra nagyon nehéz őszintén és tiszta szívvel tenni bármit is. Nem lehet parancsra szeretni, hinni, igazán megbocsátani vagy igazán bocsánatot kérni. Pál is hiába próbálkozna ezzel, Filemon legfeljebb duzzogva fogadná haza a visszatérő, vétkes szolgát. De így lehetősége van, hogy belátása szerint döntsön, és hogy jól döntsön.
Ilyen Isten szeretete is felénk, aki nem kényszeríti ránk magát, nem fenyeget vagy zsarol bennünket, egyszerűen csak a lelkünkre beszél Igéje által és kérlel minket, hogy rakjuk le bűneinket és fogadjuk el Jézus Krisztust, mint Megváltónkat. Nem parancsra, hanem a szeretetteljes kérésre önként válaszolva. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Szükséged van azokra az emberekre, akiket Isten az életedbe helyezett. És nekik is szükségük van rád! Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szükségünk legyen egymásra és tanuljunk egymástól, hogy olyan emberekké legyünk, amilyenekké Ő teremtett bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése