Aki nem cselekszi… (I.)
„Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult." (Máté 7,26-27)
Egy neves tanár maga köré gyűjtötte végzős növendékeit, s utoljára még egyszer szívükre helyezte, amit már korábban is mondott többször, hogy ha kikerülnek az iskola falai közül az életbe, ne felejtsék el, amit tanultak, hanem híven kövessék azt.
Voltak, akik tisztelettel meghallgatták ugyan szavait, de magukban azt gondolták, nem kell mindent szó szerint venni. Egyikük is mindjárt vállalkozásba fogott. Hamar felfutott az üzlet, mert ahol csak lehetett, egyszerűsített a munkafolyamatokon, s a szigorú rendeleteknél is megkereste a kiskapukat. S mivel így olcsóbban tudta termékeit eladni, egyre több megrendelést kapott. S hogy a megnövekedett keresletet ki tudja elégíteni, válogatás nélkül vett fel munkásokat. – Azonban hamar gondok jelentkeztek. Egyre több reklamáció érkezett a termékek rossz minősége miatt. Az ellenőrök is sok hibát találtak, elrendelték a hibák kijavítását és súlyos pénzbüntetést szabtak ki. A büntetés kifizetése, a hibák kijavításának költsége elvitte a haszon jelentős részét. A hatóságokkal való viaskodás, az elégedetlen ügyfelek panaszainak kezelése, alkalmazottainak követelőzése felőrölte az idegeit. Vállalkozása a csőd szélére jutott, ő pedig megkeseredett ember lett. Rezignáltan jelentette ki: itt nem lehet boldogulni; itt nem érdemes csinálni semmit; ezeket a rendeleteket betartani képtelenség; itt csak tönkre menni lehet.
Nem ilyen vagyok-e én is? Tiszteletből meghallgatom ugyan Jézus tanításait, de magamban azt gondolom, nem kell mindent szó szerint venni; a mindennapi életben megvalósíthatatlanok az Ő elvárásai. Életem kudarcaiért nem hárítom-e el magamtól a felelősséget, másokat és a körülményeket okolva? (Lázár Péterné, Berettyóújfalu)
A nap gondolata:
„Isten ószövetségi népe, amelynek a mai keresztyénség a folytatása, történelmi útját az Ő vezetésének, növekedését az Ő áldásának, mindenekfelett pedig katasztrófáit az Ő ítéletének tulajdonítja." (C. Westermann)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése