2020-05-03

Aki cselekszi… (II.)

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva." (Máté 7,24-25)

A tegnapi történetet folytatva elmondhatom, hogy a végzős növendékek között voltak azonban olyanok is – igaz, kevesebben –, akik azt gondolták, tanáruk nagy tapasztalattal rendelkezik, munkáját sok elismeréssel díjazták, bizonyára nem ok nélkül mondta el oly sokszor, hogy ne maradjon csak elmélet, amit megtanultak. Egyik ilyen komoly tanítványa szintén vállalkozásba fogott. Már a kezdet kezdetén elhatározta, hogy igyekszik mindent szabályszerűen csinálni. Az első időben elég döcögősen mentek a dolgok. Nem volt egyszerű mindenre figyelni, az előírásokat betartani. Ráadásul precizitásáért sokan kinevették, s azt jósolták, hogy ha így folytatja, semmire se fog jutni. De neki újra meg újra fülébe csengtek tanárának szavai, s másra nem hallgatott. Olykor ugyan kétségei támadtak, hogy sikeres lesz-e, kísértést érzett, hogy – másokhoz hasonlóan – ő is a könnyebb utat válassza, de ilyenkor lelkiismerete megszólalt, s azt gondolta, ha nem megy végig ezen az úton, akkor soha nem tudja meg, célba juthat-e így. A vállalkozásból származó jövedelme éppen hogy csak fedezte kiadásait. De egyre rutinosabbá vált, egyre könnyebben igazodott el a paragrafusok között, egyre olajozottabban mentek a dolgok. Igaz, hogy nem a legolcsóbb volt versenytársai között, de megbízhatósága, termékeinek jó minősége miatt szívesen fizettek többet az emberek. Ellenőrzéskor ugyan találtak kisebb hibákat, de összességében rendben lévőnek ítélték vállalkozását, s biztatták, hogy csak így folytassa. Szép lassan növekedett, s egyre szilárdabbnak érezte a talajt lába alatt. Igaz, sose lett dúsgazdag, de örömét találta munkájában, alkalmazottai hűségesek voltak hozzá, vevőitől sok elismerő szót kapott, s jóérzés töltötte el, hogy munkát és tisztes jövedelmet tud adni munkásainak.

Hálával gondolt tanárára, akire hallgatva, érte el sikereit.

Megtapasztaltam-e már, hogy milyen jó az Úr útján járni? Ha először nehezemre esik is, hogy eleget tegyek az Ő kérésének: „Vegyétek magatokra az én igámat!" – mégis megteszem, mert hiszem, hogy igaz, amit mondott, hogy az Ő igája boldogító és az Ő terhe könnyű. (Lázár Péterné, Berettyóújfalu)

A nap gondolata:

„Jézus egyszerre elkötelez és felszabadít. Az a szabadság, amelyet Ő az ember előtt feltár, Isten akarata iránti elkötelezettségből fakad. Isten parancsa megelevenít. Mert Isten nyugalmat ad. Ez a nyugalom ott található, ahol Isten az úr." (C.Westermann)