2020-06-13

Látszat kegyesség és az igaz hit

Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják... És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta és meggyógyult a keze. Azokat pedig eszetlen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. (Lk 6, 6;10-11)

Az általánosságban jóra vágyakozók véleménye az, hogy jó példával, világos, követhető érveléssel, türelmes szép beszéddel jóságra lehet juttatni rossz életű, saját magának és közösségének egyaránt ártó embereket.

Olyan kényelmes belesüppedni abba a téves gondolkodásba, hogy valaki, vagy valakik azért rosszak, összeférhetetlenek, akadékoskodóak, mert nem láttak jó példát.

Jézus jó példát mutatott környezetében mindenkinek. A farizeusok is láthatták Jézusnak a példaadó magatartását, hallhatták megható tanításait. A törvényeskedők megfigyelhették, hogy Jézus minden rendeletet és szabályt megtartott. Velük ellentétben nem maradt meg a felületesség szintjén, hanem a mélyre evezett. A törvényt tisztán tanította és teljes szeretettel tárta fel annak mélységeit. Ott volt az alkalom, a lehetőség, hogy a farizeusok jó példát látva, értsék a törvény lényegét és könyörületesség, együttérzés szülessen szívükbe a beteg ember iránt.

A jó példa nem győzi meg őket. A jó példa ma sem változtat meg konok szíveket. Vajon Jézus megnyilvánulása erőtlen, hatástalan? Határozottan állítható, hogy nem. Sokkal inkább azt kell tudomásul vegyük, hogy ő nem egy példakép, egy hatásos szónok, hanem ő a MEGMENTŐ. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Változás azáltal lesz, hogy ő megszólít, gyógyító kegyelmében részesít és hívó szavára engedelmesen válaszolunk.

Az engedelmeskedő beteg meggyógyul, a kívülről szemlélődő farizeusokat esztelen indulat szállta meg.

Krisztusban bíztosított a változás, a gyógyulás. Rajta kívül a legbuzgóbb vallásosságnak is csak esztelen megnyilvánulásai lesznek.   (Gál Sándor, Fábiánháza)

A nap gondolata:

„Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek? Ha nincs igaz kegyességem és vétkezni nem félek?" (Christian Felix Wesse)