2020-06-27

Egy mondat Istenről és az emberről

 „Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3, 16)

Alig van olyan ember, akinek ne lenne véleménye Istenről. Alig van olyan tudomány, amelyik nem foglalkozna közvetlen, vagy közvetett módon az Isten kérdésével, gondoljunk a filozófiára, az antropológiára, a lélekkel foglalkozó tudományokra! Sok mondat elhangzik szinte naponta a földön az Istenről. Amikor ezeket a mondatokat figyelem, van közöttük sok igaz és sok szép mondat. Van sok káromkodás, szitokszó is, amikor kiejtik Isten nevét az emberek.

Sok mondat elhangzik az emberről is! Minden tudomány lényegében az embert és az emberi életet érintő kérdésekkel foglalkozik. Minden tudomány az embert, vagy az ember életét kívánja szolgálni! Mi is minden nap mondatokat mondunk az emberről, emberekről, sőt akkor is, amikor egymást minősítjük, vagy egymásról beszélünk, az emberről beszélünk.

A mai igevers minden eddigi mondattól különbözik! Ebben Istenről és emberről nem akárki mondja ezt a mondatot, hanem maga Isten Fia, Jézus Krisztus. Az Isten önvallomása, önkijelentése ez a mondat önmagáról és vallomás az emberről: úgy szerette Isten ezt a világot! Isten szerető Isten! Isten szereti a világot és abban téged és engem! Ez a mondat azt is jelenti, az embernek szüksége van erre a szeretetre. Ó, de jó lenne, ha az Isten önvallomása ma eljutna a szívedig és ez a szeretet szíven találna Téged! Ó, de jó lenne, ha megtapasztalnád, hogy Isten halálosan szeret Jézus Krisztusban és ennek látható jele a kereszt! De jó lenne, ha mostantól az Istenről a szeretet jutna először eszedbe! De az, hogy az Isten szeret, még nem segít rajtunk! Ezért mondja Jézus ezt a nagyon fontos mondatot az emberről: aki hisz Őbenne, Jézusban, annak örök élete van. Isten legnagyobb ajándéka nem az egészségem, nem a biztos anyagi helyzetem, nem a családom, nem, ez mind ráadás! Isten legnagyobb ajándéka a szeretetáldozatban, vagy, ahogy mondani szoktuk, a keresztáldozatban megmutatott szeretete, aminek célja az örök élet. (Székely Zsolt Ferenc, Hencida).

A nap gondolata:

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi. (Augustinus)