Egybezárva
„Jobb a ház sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal egy fedél alatt." (Példabeszédek 25:24)
Első olvasásra talán megleptetek, miért éppen ezt a mondatot választottam a fejezet 28 verse közül... Első olvasatra, talán nem is magadra gondoltál, hanem olyan valakire a családban, akihez türelem kell.
Különös aktualitása van ennek az igének éppen most, karantén idején.
Régen voltunk együtt ennyit. Jöttünk, mentünk, most muszáj együtt lenni hosszú napokat, ki tudja, talán heteket, hónapokat.
Én vajon milyen társaság vagyok?
Tudok ma valamit tenni annak érdekében,
- hogy elviselhetőbb legyek?
- hogy kevesebbet panaszkodjak?
- hogy ne adjak ingerült választ semmiségeken felhúzva magamat?
- hogy lecseréljem a régi sérelem lemezeket?
- hogy jót is mondjak: megköszönjek, megdicsérjek, megerősítsek valakit?
Tudok tenni valamit, hogy minden családtagom otthon érezze magát nálunk?
Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindannyiunk számára Isten oltalmát, érezhető jelenlétét ezekben a napokban! (Nagy György, Mátészalka-Kertváros)
A nap gondolata:
Isten azt nézi, amit ő helyezett el bennük, valami olyat, amit te nem látsz. Még nem fejezte be munkáját rajtuk, ezért bánj csínján az ítélkezéssel és bírálattal! Mi lenne, ha Isten téged írt volna le hibáid miatt? Ne a legrosszabbat keresd az emberekben, hanem a legjobbat! És ha megtalálod, tápláld azt, és segíts kiaknázni! Másként fogalmazva: vess rá még egy pillantást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése