Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8:17)
Hiúság és fiúság
A korszellem bátorítja az önmegvalósításra irányuló törekvéseket: „képes vagy”, „mert megérdemled”, nyomulj, bizonyíts! Akkor vagy valaki, ha felfele haladsz. Az sem számít, ha szeretteid, barátaid egy-egy létrafok.
A minap olvastam, hogy pénzzel, ügyeskedéssel akár királyi család sarjává is válhatsz. Hans Lichtenberg masszőrként egy jól menő vállalkozást futtatott fel. Amikor közel 40 éves lett, örökbefogadtatta magát a királyi család egyik elszegényedett özvegy hercegnőjével, búsás összeg ellenében. Így lett Hansból, teljesen törvényesen, Frédéric von Anhalt herceg. Jó üzleti érzékével azóta már három felnőtt férfit adoptált a hercegi cím ellenében, fejenként mintegy kétmillió dollárért. A történethez hozzátartozik, hogy a német uralkodóház nem ismeri el ezeket a „hercegeket”.
Nem csoda, hiszen a fiúságot nem lehet megvásárolni. A folyamat az Igében is fordított: Isten a kezdeményezője az adopciónak. Mi több, már meg is fizette az árát: az Ő legdrágább és egyetlen Fiát engedte áldozatul a mi megszerzésünk érdekében. Majd a Feltámasztott Fiúnak örököstársaivá tett bennünket.
A mi Édesatyánk végtelenül nagylelkű, még mindig keres örökbefogadásra kész embereket. És az ő örökségének csodája az is, hogy gyermekei számának növekedésével nem lesz kisebb az egy főre jutó örökség. Készen állsz-e megörvendeztetni Őt és hiúságból fiúságba menteni lelkeket?
(R. Szabó István)
A nap gondolata:
A hallgatás életünk legnagyobb pillanatai közé tartozik. (Boros László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése