Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)
Amikor a Hegyi Beszéd elhangzott, még senki sem gondolta volna, hogy Aki ott prédikál, - az Isten Fia is sírni, szomorkodni, és „fájni” fog. Aki, - az ezt megelőző versek szerint - „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” Az Apostoli Hitvallás valami csodálatosan foglalja össze az Ő életét, és nagyon mély tartalommal benne van: „szenvedett”. Azaz, az ember „jégszívűségét” kezelte a legnehezebben. De azért jött, hogy felmelegítsen minket! És hordozta az egész világot. Arcok sokaságát. A tanítványét – pl. Pétert - , édesanyjáét, népéét, a hithősökét, a mártírokét és hordozta már akkor, a Te arcodat is.
Ahogy egy ifjúsági ének mondja: „Egy szív érettem dobogott, Egy szívnek nagy fájdalma volt. Egy szív engem hőn szeretett, Egy szív érettem megrepedt. E szívben irgalom élt, E szív szerette a szegényt. E szívben nem volt semmi folt, E szív Jézusom szíve volt.”
És ez a szív is tudott sírni. Lázár sírjánál, vagy a jeruzsálemi bevonulás előtt, a nép keménysége miatt. Peregtek az Ő könnyei is.
A könnyekre, a sírásra tehát nagyon nagy szükség van. Ez a példa van előttünk. És el ne feledkezzünk az öröm könnyeiről sem. Egy jégszívű ember tud-e sírni örömében? Mert nemcsak, hogy boldogtalan lesz, de még az öröm drága cseppjei is elkerülik. Mert bizony vannak ezek a futó örömök. Találkozások, sikerek, jó jegyek, elismerések, haladás az életben. Gyermek születik, érettségire, diplomaosztóra kerül sor, megházasodik valaki, átveszi saját lakása kulcsát… folytathatnánk a sort. Nem láttunk még eme döntő pillanatokban könnyeket? Dehogynem, még a legkeményebb apuka is utat enged könnyeinek, mert nem a sajnálat könnyei ezek, hanem a boldogságé! (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Ami a szívből jön, az a szívhez szól. (Jeremiah Burroughs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése