Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)
És megérkeztünk a megtérés könnyeihez is. Amikor saját terhes életem, értéktelennek tűnő létem eljut arra a felismerésre, hogy a Fiú Isten, Jézus nélkül nem megy. Vagy a bűnbánat könnyeit sem szabad elfelejteni: a tékozló fiúnak csak egy valamije maradt az ámokfutása végére: a könnyei! De azok, megmaradtak! Sír a fiú, sír az atyja és ebből a sírásból valami kimondhatatlan nagy dolog lesz: a vigasz.
„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
Amíg ilyen könnyem nincs, nem érthetem Jézus szavát. Mert a szomorúság önmagában nem jó. Önkínzás, és önsanyargatás nem létezik Isten lelki tárházában. De a szomorúság utáni felülről való vigasz igen!
Nincs tehát megállás a könnyeknél. Mert lesz vigasz. Pünkösd óta ebben, és ebből él a világ: a Szentlélek Isten erejéből. Mert az a szó, ami a megvigasztaltatnak kifejezés itt, a Szentlélek kifejezése a pünkösdi történetben.
Testvér! Az ember, könny és szomorúság nélkül elképzelhetetlen. De arra mutat, hogy van szíve! Ám nemcsak szíve, hanem azt megenyhíteni, és megvigasztalni tudó Édesatyja is!
„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Elhiszed? (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
A szeretet mindent legyőz; adjuk meg hát magunkat neki! (Vergilius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése