Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)
Ebben az anyagelvű világban bizony a szelídség értékvesztett tulajdonság lett. A földet ugyanis nem a szelídek birtokolják – inkább a gonoszok bitorolják. Az erőszakos a nyerő, a szelíd pedig – és ezt senki se vegye rossz néven, de ma így mondják - a balek. Ez már a 37. zsoltárban is, azaz ősidők óta felismerhető. Mindenki, aki harcos, aki nyomul, úgy tűnik halad. Övé az utolsó szó, és ő tartja kezében az első jogot.
Olyan lesajnált és lenézett szép tulajdonság ez a szelídség. Mondják is sokan, hogy „Jaj, de jó, ha megvan másokban, de én nem kívánok szelíd lenni.” Továbbá, hogy „Milyen ritka, hogy őt kenyérre lehet kenni, - na, de engem aztán nem!” Ezen a földön, az ősszüleinktől örökölt játékszabályok mellett senki sem teheti meg azt, hogy kenyérre lehessen kenni, mert a világ elbánik vele. Mert a világ embere mindent kitalál, hogy érvényesülni, haladni tudjon.
De a szelíd ember, és ez is benne van ebben a régi zsoltár-imádságban, Istenből táplálkozik. Nem kényszere, hogy birtokolja a földet, a világ törékeny kincseit. Egy dolog élteti: Isten ígérete! Csak a 37. zsoltárban hatszor olvassuk az Isten ígéreteit: „Az alázatosak öröklik a földet…”11. „Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.”18. „Akiket megáld az Úr, öröklik a földet…”22. „Az igazak öröklik a földet és ott laknak mindvégig.”29. „Ő felmagasztal, és öröklöd a földet.”34. „Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!”37.
Milyen hát a szelíd ember? Röviden szólva: az indulatmentes ember. Akinek indulatai elvesztették a csatát Istennel szemben. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Igen rövid parancsot kapatál: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass. Ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha kímélsz, szeretetből kímélj, a szeretet gyökere legyen benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.
(Augustinus
(Augustinus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése