Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)
Ez az Ige ugyan a legerősebb helyeslést és elismerést váltja ki belőlünk, de sem magyarázni, és főleg pedig megélni, nem tudjuk. Nagyon hamar érkezik a felmentőnek tűnő eszmélés, hogy „tiszta szív(?)”, na, éppen az nincs nekem. Ha pedig nincs ilyenem, akkor a mondat második fele is elveszíti minden értelmét, azaz, nincs „Isten-látásom”, nincs istenélményem sem.
Ha ugyanis a tisztátalan szívről kellene beszélni, és arról, hogy hogyan lehet Isten nélkül élni, az egészen biztosan jól menne minden embernek. Ez nem sértés, ez az igazság. Az az igazság, hogy könnyebb arról szólni és hallani, hogy: „Boldogtalanok a tisztátalan szívűek, mert ők nem látják meg az Istent!” Vakság, sötétség, bizonytalanság, ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Szétnézve társadalmunk széles palettáján vajon nem ezeket találjuk?
Agyunkat leépítő, szókincsünket teljesen kipusztító televíziós műsorok, pici gyermeküket halálra verő szülők, tartós kapcsolatra képtelen és arra nem is vágyó fiatalok, a maguk vélt gondolatait ellentmondást nem tűrően szajkózó családfők, felelősséget semmiért sem vállaló cégvezérek, sajátos felfogással regnáló országos és helyi honatyák… tovább is van, mondjam még? Nem folytatom. Mindinkább abba az irányba mutatok, ahol Jézus Krisztus szavait hallhatjuk, érthetjük, és ahonnan kiindulva megélhetjük azokat… (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
A Szentírás isteni könyv, ezért isteni segítséggel érthető meg. (Tozer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése