Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)
Az Ige ugyanis „a” tiszta szívről beszél. És máris meg kell állnunk egy kicsit, mert az eredeti fordításban nem befejezett igeidőt találunk, hanem egy olyat, amely a jelentést árnyaltabbá és érthetőbbé teszi. Megtisztított szívről beszél ugyan, de abban az értelemben, hogy egy állandó, folyamatos tisztulásnak van a szív alávetve. Ebből pedig az következik, hogy tényleg igaz, hogy az emberi szív, a maga teljességével, szüntelenül gonosz. És ez igaz a megtérés és az újjászületés utánra is! Erről sokan meg szoktak feledkezni. Így jó látni azt, hogy a szív megtisztulása napról napra a friss kegyelem műve rajtunk és bennünk.
Erre volt szüksége az Ószövetség emberének is, hiszen számtalan helyen olvassuk a tiszta szív fontosságát, többek között a Zsoltárok könyvében. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól… és hogyan szoktunk úrvacsora előtt együtt könyörögni, szintén a zsoltáros szavait idézve? Tiszta szívet teremts bennem, Istenem… /51,12/ (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
A Biblia egy hatalmas vég vászon, melyet az igazság szövőszékén szőttek. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése