Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)
Először a bibliai gondolkodást kell megértenünk arra nézve, hogy mit is jelent az a szó, hogy – szív. Ugyanis nemcsak az érzelemnek a helye, ahogy manapság sokan vélik. A Szentírás tanítása szerint - ezen kívül - a gondolkodásnak és az akaratnak is a központja. Ez határozza meg az ember milyenségét. És amelyik tiszta, az azt jelenti, hogy egyenes, kétszínűségtől mentes, ez volt a feltétele az ószövetségi istentiszteleten való részvételnek is. Nagyon érdekes ez a jézusi megközelítés, mely igazából az Isten, a Teremtő, a Mindenható meglátását tűzi ki célul. Istent ugyanis már nagyon sokan akarták látni és imádni. De lehet-e besározott szélvédőn keresztül utat figyelni és célba érkezni? Már én magam is tapasztaltam, amikor télen, nyári szélvédőmosót tettem az autómba, - persze megfagyott - és amikor az előttem járók felcsapták, de derekasan, se ki-, se belátás nem volt, maradt az ásványvizes locsolgatás… legalább az, mert szó szerint nem volt tiszta a szélvédő.
Valahogy így kell mai Igénkből is kiindulni. Megyünk, haladunk mi, de az első besározódásoktól kezdve már nem látunk tisztán. Nem tiszta a lelki szélvédőnk. Ugyanis szívünket is éri sár. Sár? Sártenger! Se eleje se vége… És jön a vakság, sötétség, bizonytalanság, és ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Amikor nemhogy Istent nem látja az ember, de még az embert sem… (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Lobogjatok, akár a fáklya, vagy pislogjatok, mint a gyertyaláng, csak világítsatok! (Dobos Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése