Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)
Hogy az irgalmas samaritánus látta-e Jézus arcát, azt nem tudom. Fizikailag valószínűleg nem találkoztak. De, hogy Isten Szentlelke megérintette őt, az egészen biztos. Mert ezt az irgalmasságot nem lehet megjátszani, előbb-utóbb kiderül a színlelés. Mert ez az ember „visszatért”. Tartósan mellette állt. Az irgalmas tehát arcot lát. Látja a Jézus arcát és látja testvéréjét is. Szoktuk mi látni az arcokat? Külön-külön biztos. A testvérét meg gyakrabban. De irgalmasság ott van, ahol felfelé, és oldalra is néznek, és látnak az emberek! A mi irgalmasságunk, jele és bizonyítéka Isten irgalmasságának, ami nem érdem, hanem ajándék. Minden szívdobbanás, simogató szó, kéznyújtás, egy pohár víz a másikért a Krisztus nevében annak a jele, hogy Te is „irgalmasságot nyersz”; azaz üdvösségre kiválasztott lélek vagy. Érdekes. Az előbb még azt se tudtam, hogy mi az, hogy irgalmas, most pedig megértettem, hogy az én szegényes irgalmasságom így lesz új meg új boldogság forrásává, Istentől! Legyen hát imádság az ajkamon és kérjem teljes szívvel: A te orcádat keresem, ó Uram! Ne rejtsd el orcádat előlem, mert boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek! (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Az emberek nem azért utasítják el a Szentírást, mert ellentmond önmagának, hanem azért, mert ellentmond nekik. (Anonimus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése