Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. (Zsolt 1,3)
Ha ennek az igének a képére, a folyóvíz mellé ültetett fára gondolok, akkor mindig a biztos életben maradás, a megtartatás, a viharokban is rendíthetetlenül álló élet fogalmai jelennek meg bennem.
Megmaradásról, kitartásról, ezáltal pedig megtartatásról üzen tehát az ige, amivel kapcsolatban hadd meséljem el két televíziós élményemet a közelmúltból.
Az egyik témája egy ma sikeres magyar pop-együttes egyik dalszövege kapcsán készített interjú volt. A dal címe ennyi: „Nem hiszek”, és refrénként elhangzik pl., hogy „nem hiszek a gyűrű aranyában; nem hiszek a szavak igazában… nem hiszek az otthon melegében, nem hiszek Apáink erejében…” Az énekes pedig elmondta, hogy ez dal egy generációs reflexió bizonyos társadalmi jelenségekre, a mai magyar fiatalság lelkületét kivetítve. És valóban nagy igazságot fogalmaz meg. Elég körbenézni fiataljaink körében, hogy mennyire nem hisznek, nem tudnak megmaradni semmiben. Ha nem tetszik az iskola, megyek másikba. Ha nézeteltérés adódik egy kapcsolatban, akár egy házasságban, lépek másikba, keresek mást, jobbat. Ha a munkahelyen kellemetlenség ért, majd keresek másik helyet. Ha az egyházamban nem tetszik valami, kipróbálok másik vallást. Megmaradni, kitartani bármiben – nem tartozik ma az erősségek közé… A szabad választások korát éljük mindenben, csak mintha kellő bölcsességünk nem lenne a választások szabadságához.
A másik példa szintén egy interjú volt: 107 esztendős bácsit köszöntöttek születésnapja alkalmából, és neki is feltették az ilyenkor természetesen adódó kérdést: mi segített ezen a hosszú életúton megmaradni? A néhány szavas válaszban pedig ott rejlett a szívet melengető válasz: a hit segített megmaradni. Próbákhoz, háborúkhoz, szegénységhez – a hitben talált erőt a túléléshez.
A két példa összekapcsolása talán nem is igényel magyarázatot. Adott egy sokat próbált generáció hitvallása, és adott mellette egy nihilista nemzedék lelki gyökértelensége. Vezessük oda szeretteinket az élő vízhez, a megváltó Krisztus szeretetéhez, hogy ők is megtapasztalhassák az életviharokban való megtartatás csodáját! (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
A te fádról unokáid szedik le az almát. (Vergilius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése