Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? (Mt 25:37-39)
Ott van az Igében: sok ember nincs is tudatában, hogy mikor ad enni, vagy inni a nélkülöző Jézusnak, és mikor látogatja meg őt nyomorúságában! De ez a történet azt üzeni nekünk, hogy embertársaink szenvedése és nélkülözése mögött Jézus Krisztust vegyük észre, akivel találkozhatunk akkor, ha segíteni akarunk, és akit elutasítunk akkor, ha nem törődünk a rászorulóval! A Krisztust ismerő embert érzékenyen érintik mások szenvedései! Nem lehetünk részvéttelenek vagy közömbösek! Nem mondhatjuk, hogy nem érdekel a másik testi-lelki fájdalma, mert akkor lélekben még igen messze vagyunk Jézustól! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Isten mindenkit a saját élete, tettei alkalmassága szerint ítél meg és bíz meg feladattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése