Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled…(1Móz 32,13)
Ezt az igét egyetlen szóban tudnám összefoglalni: ígéret. Emberi kapcsolatinkban hányszor figyelmezetjük egymást kimondott, elhangzott ígéreteinkre ugyanezekkel a szavakkal: hiszen te mondtad… De hát megígérted, de hát azt mondtad, hogy… Talán még esküt is fűztél a szavadhoz; talán még fogadkoztál is, úgy ígérted… Ezek mögött pedig mindig ott húzódik a csalódottság érzete, a számonkérés hangneme – hiszen te mondtad, mégsem úgy lett…
A Bibliában Jákób ajkáról hangzik a mondat, imádság formájában, Isten felé. Úton van testvére, Ézsau felé, akitől évekkel ezelőtt csalással szerezte meg az apai áldást, és akinek a haragja elől menekülnie kellett. Most pedig nem tudja, hogy mi vár rá; hogy Ézsau béküléssel vagy haraggal fogadja-e. Kétségek és félelmek között csak egyetlen dolgot tud: Istennek volt egy ígérete arra vonatkozóan, hogy megőrzi, megáldja és megsokasítja őt. Most pedig, a bizonytalannal szembenézve keresi a biztosat, és ezt nem másban találja meg, mint Isten ígéreteiben.
Lehet így imádkoznunk, könyörögnünk, kiáltanunk nekünk is! Bizonytalan utakon, ismeretlennel szembenézve legyen bátorságunk emlékezni, emlékeztetni önmagunkat Isten ígéreteire! Hiszen ő megmondta: „íme, én veletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig!” (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, az talál rá kifogást. (Stephen Dolly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése