Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51,12)
A közelmúltban az egyik gyülekezeti bibliaóra után, az alkalomról kifelé igyekvőknek odaszólt egy illető: „na, jönnek már a bűnösök”. Azon túl, hogy mennyi gúny, cinizmus, megvetés, lesajnálás volt ebben a megjegyzésben – amilyenhez hasonlókat talán minden, a hitét komolyan vevő/megélő testvér is kapott már, és azon túl, hogy a jelenlévőket alaposan megbántotta, alapvető teológiai kérdést is felvetett, a reakciókat is meghallgatva. Hiszen volt, aki reakciójában kikérte magának az efféle megnyilvánulást; és volt, aki pedig csendes egyszerűséggel csak ekképpen fogalmazta meg válaszát: mindannyian bűnösök vagyunk…
Itt jönnek már a bűnösök… - Mindannyian bűnösök vagyunk…
Aki önmaga tökéletességének fals meggyőződésében mindig másokra mutogat, hogy mindig mindenben csak mások az elvetemült bűnösök, az megfeledkezik arról az egyszerű, ám annál fontosabb hittételről, hogy mindannyian kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk; közülünk egyetlen ember sem állhatna meg az Istennek tekintete előtt, a királyi szék előtt, ha nincs Krisztus golgotai keresztje, bűneinkre bocsánatot szerző áldozata.
A hitben élő ember egy életen keresztül könyörög, törekszik a zsoltár szavával: tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
Hiszen nem tiszta szívvel születünk, nem tiszta szívvel éljük le földi életünket, egyikünk sem gondolhatja magáról önelégült magabiztossággal: én megérdemlem az isteni áldást, én kiérdemeltem… Inkább, mint azok…
Világosan és egyszerűen fogalmaz a reformátori hittétel: Solus Christus! Egyedül Krisztus által kérhetem üdvösségemet, egyedül őbenne remélve imádkozhatom alázattal: tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.(Konfucius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése