Hív az Úr… (1.)
A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig… Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok 50:1.15)
Az élet történéseiben mindig felfedezhető egyfajta sorrendiség. A dolgok egymásra épülnek. Amint felcseréljük a sorrendet, borul minden. Gondoljunk a szántás és vetés sorrendjére. Nem vethetünk, mielőtt ne szántottunk volna. Van sorrendisége az étkezéseknek. Előbb az étel, majd a desszert, különben csak összeeszünk mindent. Az iskoláinkkal is hasonlóképpen állnak a dolgok, előbb az általános iskolát kell kijárnunk, aztán léphetünk tovább gimnáziumba és az egyetemre. Az életben, ha végiggondoljuk, egy halom sorrendiséget találunk, amelyek valójában fenntartják azt és amitől működik minden. Miközben ezeket jól tudjuk a mindennapokra nézve, sokszor elvétjük a lelki életben, holott Isten ugyanazokat a törvényeket alkotta meg ebben is, abban is. A mai zsoltárban is felfedezhetjük ezt. Rálelünk egy sorrendre, amit megint csak nem jó felcserélni, mert akkor az Úrral való kapcsolatunk szintén kárt vall. A zsoltár két igeverse a hívásról szól. Itt található a jól ismert Ige: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig dicsőítesz engem!” Miközben sokszor bíztatott bennünket már ez az Ige arra, hogy bátran hívjuk segítségül Istent, ma figyelmes lettem egy Igeversre, szintén ebben a zsoltárban, mégpedig az első versben: „A hatalmas Isten, az Úr szól és hívja a földet!” Érdekes mondat. Mielőtt mi hívnánk, az Úr akar hívni! Hívja a földet, annak lakóit, mindenkit, aki hallja Őt. A sorrend gondolatánál maradva, úgy vélem, okulásunkra lehet ma, hogy ez a helyes sorrend. Mert könnyű és tetszetős dolog az Urat segítségül hívni. Különösen, ha szorult helyzetben vagyunk. Nem nehéz dolog kiáltani hozzá, ha nincs más kiút. Sokkal nehezebb azonban, mindenekelőtt meghallani az Ő szentséges hívását. Pedig minden emberi kiáltás és Istent való segítségül hívás előtt ezt az isteni hívó szót kell meghallanunk. Ezzel a hívó szóval telve van az egész Szentírás. Te hányszor hallottad már? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Jobb sántikálni a helyes úton, mint futva haladni a rossz úton. (Augustinus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése