Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:37. 39.)
Egyszer egy lelkész, amikor felolvasta ezt a jól ismert bibliai mondatot, mindenki megdöbbenésére azt mondta, most újra olvassa úgy, hogy egy betűt megváltoztat, és így is szeretne róla beszélni. Keresd az Urat, a Te Istenedet, és keresd felebarátodat... Mert végül is, nem ez a szeretet? Isten nem akart olyan pásztor lenni, aki megelégszik a kilencvenkilenc juhval, hanem elment, és megkereste a századikat. Nem akarta a foghíjas nyájat pásztorolni. A szeretet igazi lényege ez a rábukkanás. Elindult a samaritánus, ki tudja, mi volt a dolga. De az biztos, hogy nem gondolt előre arra, amit végül tett. Más történt, mint amire készült. Rábukkant egy félholtra vert emberre, és meglátta benne az embert. Az irgalmas samaritánus képe tökéletesen leírja a szeretet lényegét. Az az ember szeret, aki nyitottan jár az életben, aki képes rátalálni valamire, aki képes meglátni a feladatot, aki nem egy elvárt cél és ügy után lohol, hanem abban, ami elébe toppan, megtalálja az isteni elhívást. A szeretetet, gyakran fogyasztásunk tárgyának tekintjük. A szeretet az, ami nekem jó. A szeretet az, amit érzek. Aki nem befelé, hanem kifelé forduló alkat, annak számára a szeretet az, amit tesz. A szeretet a gondoskodás. És miközben így bogozgatjuk a szeretetet, gyakran egyáltalán nem érezzük ennek valóságát. Mintha elmennénk a lényeg mellett. Lehetséges, hogy közelebb kerülnénk az igazsághoz, ha beépítenénk gondolatainkba: a szeretet keresés. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Amikor az ember teljes létezésével belevegyül Isten szeretetébe, akkor lelkének ragyogása tükröződik külső megjelenésén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése