Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:37. 39.)
Isten szeretete ott ér célt bennünk, ha rádöbbenünk, hogy itt is, ott is jelen volt az életünkben. Nyilván senki nem bukkan rá minden egyes pillanatban. Lehetetlen vágy volna, hogy mindig ráérezzek Isten jelenlétére. És talán nem is az a szeretet, hogy megérzem, megértem, hanem inkább az, ami előtte történik, hogy keresem, hogy feltétlen vele, és csak vele szeretnék találkozni. Az a szeretet, amikor kiderül, Isten jelen volt, amikor nem is gondoltam volna, mert annyira örültem vagy, mert annyira sírtam. Ott volt. És ezt a rátalálást feltétlen keresztezi az a másik felfedezés, hogy észreveszem a másik embert, aki olyan, mint én vagyok, aki se jobb, se rosszabb. Eddig is ott élt mellettem, de nem láttam, hogy ki is ő a maga valójában. Nem vettem észre személyisége teljességében, mert talán önmagamat kerestem mindig benne. E két keresés, e két rátalálás kereszteződése az Isten országa. Adja Isten, hogy a világunkban a világon túli valóság megjelenjen. Az a földön túli szeretet, ami nem elvár, nem akar, hanem keres. Keresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és keresd felebarátodat! (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett. (William Shakespeare)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése