Keresés ebben a blogban

2011. december 21., szerda

2011-12-21

…a jókedvű adakozót szereti az Isten. (2Korinthus 9:7)
Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!” Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”
(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:
A Szentírás ígéretei legyenek Isten népének közmondásai. (Spurgeon)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése