Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)
Az úrvacsora a legcsodálatosabban adja tudtunkra, hogy ilyenkor közösségünk nem egymással van, hanem elsősorban is a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal. Aki érdemtelenül is szeret. Aki méltatlanul is megbocsát. Aki felkészít engem az asztaltól való távozással arra, hogy én magam is szeressek, és megbocsássak.
Ezek a régiek, akik ott Jeruzsálemben kitartóan részt vettek, mégpedig naponta a kenyér megtörésében, halálosan komolyan vették mindezt. Szeretet és megbocsátás. Ezért is kedvelte őket az egész nép. A gonoszkodásban és haragtartásban jeleskedő világ. Nem erre van szükségünk vajon nekünk is? Amikor a rosszindulat és a kőbe vésett sérelmek diktálnak. Amikor különös elvekhez tartja magát a szánalmas ember. Szét kell nézni városunkban! És szét kell nézni gyülekezetünkben is!!! De ez a szétnézés csak és kizárólag az úrasztalától történhet hitelesen és tisztán, amikor az úrvacsorai közösség, mint Isten vendégeként való részvétel teheti helyre szívünket, gondolatunkat, sérelmeinket és botlásainkat. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Az üdvösség és bűnbocsánat csak annak az életében lesz égető problémává, aki úgy érzi, hogy a bűnösök között ő az első.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése