Ezek pedig kitartóan részt vettek az … imádkozásban…(ApCsel 2:42)
Minél jobban imádkozok – a jobban szó itt most mennyiségi és minőségi jelző is akar lenni – annál közelebb kerülök Istenhez. Az imádság alapvetően tehát szárnyakat ad és segít az én Uramhoz való felemelkedésben. Amikor tehát azt mondom, hogy szárnyalok, akkor nem feltétlenül – sőt, egyáltalán nem – a körülmények alakulását minősítem, hanem azt, hogy mennyire közel vagyok Istenhez.
Ez az ősgyülekezet nagyon közel volt Istenhez. Az a Pünkösd utáni állapot, imaközösség tette őket élő kövekké, melyből kinőtte magát az egyház. És egyházról csak ott, és akkor lehet beszélni, ahol erre a kapcsolatfelvételre tesznek fel mindent annak tagjai, azaz legfontosabb kötelességüknek, mi több létfontosságú kötelességüknek éppen, hogy az imádságot tarják. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Meg lehet tanulni az imádságot, mint idegen nyelvet, de lehet úgy is imádkozni, ahogy a gyermek anyjával beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése