Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3:6-8)
A csoda megtörténik. A sánta lábra áll és végtelenül tanulságos az, amit tesz. Istent dicsőíti. Nem Pétert és nem Jánost kezdi nagy hangon dicsőíteni, hanem Istent. Nagyon helyesen cselekszik. Annak tulajdonítja a gyógyulást, aki valóban elvégezte. Az élő és hatalmas Istennek. Nem emberi eszközöket kezd magasztalni. Ez egy csapda még hívő embereknek is. Előfordul, hogy Isten helyett orvos vagy orvosok magasztalásába kezd valaki gyógyulása után. Félreértés ne essék: nem orvos-ellenes vagyok. Miért is lennék? Hiszen nagyra becsült tagjai ők a társadalomnak, akik felelősségteljes munkát végeznek értünk, betegekért. De fontos tisztáznunk: ők is eszközök. Isten eszközei. Mi csak kezelünk, Isten az, aki gyógyít – mondta a tavaly közöttünk hit és gyógyítás címmel előadást tartó főorvos, aki gyülekezetének gondnoka is egyben. Ő így kezeli helyén önmagát, és az egész orvostársadalmat, valamint a betegeket is. Isten sok esetben embereken keresztül segít, gyógyít meg, áll mellénk, viseli gondunkat, de mi meglátjuk-e Istent ezen események mögött. Őt magasztaljuk-e vagy olyan valakiket, akiket nem kellene. A köszönetnyilvánítás jár az emberi eszközöknek, de a dicsőítés, a magasztalás csak Istennek jár. Te kit szoktál dicsőíteni gyógyulásod után? Vigyázz, hogy ne ess a bálványimádás vétkébe, akár észrevétlenül is!
A nap gondolata:
Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése