Legyetek mindnyájan … együttérzők…(1Pt 3:8)
A következő történet egy példa arra, hogyan érezhetünk együtt valakivel, akire ránehezedik az élet súlyos terhe.
Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben.
Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: „Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza legyen szíves a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!”
Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: „Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza legyen szíves a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!”
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5-ödik emeletre.
Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
„Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”
Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt: „Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!” Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.
Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
„Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”
Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt: „Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!” Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.
Gondolkozz el egy kicsit azon, hogy nincs-e valaki, akit meglátogathatsz, akit felvidíthatsz, akinek örömet szerezhetsz! Ha van valaki, aki eszedbe jut, akkor ne késlekedj, látogasd meg minél hamarabb!
A nap gondolata:
A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Viktor János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése