Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. (2Királyok 5:1)
Naamán magasról mélybe jutása sok emberrel megtörténik. Fut a szekér, egyre csak ível felfelé az életpálya, egyszer csak beüt a krach, és a magasságot felváltja a mélység. Ehhez elég egy pillanat. Néhány hete láttam egy ökölvívó mérkőzést, melyen nem kímélték egymást a bokszolók, persze tudom, ez a dolguk, ám amikor az egyik nyeregben érezhette magát és úgy gondolta, hogy lesöpri a másikat, kapott egy olyan jobbegyenest, hogy percekig nem bírt felállni a padlóról. Ő volt az esélyesebb, a címvédő, mégis kiütéssel vesztett. Ehhez egyetlen jól irányzott ütésre van szükség. Az ember élete időnként pontosan így néz ki. Egy jól irányzott ütés és padlóra kerülünk. Ez az ütés éppen úgy lehet esetünkben egy betegség, mint valakinek az elvesztése, egy váratlan anyagi teher, munkahelyi elbocsátás vagy ezekhez hasonló dolgok. Te mikor éltél át ilyet? Volt igazi reményed?
A nap gondolata:
Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése