Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. (2Királyok 5:2-3)
Jelentéktelennek tűnő részlet Naamán életében, hogy egy izraeli kislány, egy rabszolgalány kerül a házába, aki felvillantja a reményt, amikor beszélt az Úr egyik szolgájáról, a samáriai prófétáról. Mi ebből a tanulság ránk nézve? Leginkább az, hogy Isten gyermeke vallja meg bátran hitét az Úrban. Ne szégyelld, hogy az Úrhoz tartozol! Lehet, hogy olykor kinevetnek, kigúnyolnak hitedért, de Jézus előre megmondta, hogy ilyenben részünk lesz. Hordozd el Krisztusért, ha megaláznak a belé vetett hited miatt! Ám az is lehet, hogy hatni kezd a bizonyságtételed. Van, hogy azonnal, van, hogy csak napok, hetek, hónapok múlva. Isten használni akarja a benne hívőket arra, hogy mások közel kerüljenek Őhozzá. Fontos figyelmeztetése van egyik énekünknek erre nézve: Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt. De Jézus ettől is pontosabban állította fel a mércét: aki szégyell engem és az én beszédeimet az emberek előtt, azt én is szégyellni fogom mennyei Atyám előtt. Te mikor vallottad meg hitedet valaki előtt?
A nap gondolata:
Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése