Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
A múltkor mondta valaki: „Én nem szoktam senkit megbántani!” Ez önáltatás. Ugyanis akaratlanul is megbántunk embereket. Én ilyet soha nem mondanék magamról, hogy senkit nem szoktam megbántani, mert bár egyértelműen törekszem erre, mégis többször előfordult már velem, hogy minden jó szándékom ellenére megbántottam embereket. Vagy félreértették szavaimat, vagy érzékenyebbek voltak, mint általában, vagy valamilyen rosszindulat lengte körül őket. Bizony akaratlanul is megbántunk embereket, olykor még észre sem vesszük. Van, hogy csak napokkal később derül ki, mert szembesülünk vele, hogy mit élt meg a másik. És akkor még nem beszéltem arról, amikor szándékosan megbántunk valakit. Arra gondolok, hogy lehetnek élethelyzetek, amikor kihoznak a sodrunkból és nem a krisztusi indulat, hanem nagyon is a saját gyarló emberi indulat önt el, jellemez bennünket és odaszólunk, odapörkölünk valakinek…
Testvérem! Igyekezz meglátni a bűnt és szelíd lélekkel helyreigazítani a bűnöst! De mindezt csak mellérendelt viszonyban gyakorold! Soha ne hidd magadról, hogy te felette állsz másoknak! Ha pedig téged igazítanak helyre, sértődés nélkül fogadd el és tanulj az esetből!
A nap gondolata:
Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése