Keresés ebben a blogban

2013. június 26., szerda

2013-06-26

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben… (Apostolok cselekedetei 2:42)
Az újszövetségi gyülekezet sikere két dolognak köszönhető:
1) Egészséges szentírási alapok
2) Az összetartozás tudata
Egy jó csapatban a tagok bíznak egymásban. Kezdetben ez kockázatos, mert visszaélhetnek a bizalmaddal, és megbánthatnak. Ugyanakkor, miközben bizalmat szavaznak egymásnak, a csapat minden tagjának úgy kell élnie, hogy kiérdemelje a többiek bizalmát azáltal, hogy magas mércéhez tartja magát. Amikor mindenki szabadon tud adni, és a bizalom kötelékei kialakulnak, és időről-időre próbára is vannak téve, akkor az emberek hinni kezdenek egymásban. Elhiszik, hogy a másik ember következetesen fog cselekedni, tartja magát ahhoz, amit vállalt, megőrzi a titkot, és támogatja a többieket. Minél erősebb az összetartozás érzése, annál hatékonyabban tudnak együtt dolgozni.
Minden csapatban vannak nézeteltérések. Egy nagy gyülekezet vezetője írja: „Ne tegyünk úgy, mintha mindig mindenben egyetértenénk! 16.000 emberrel kell foglalkoznunk, és a tét magas. Ne hagyjuk, hogy az emberek elrejtsék aggodalmaikat azért, hogy megvédjék az egység hamis képzetét. Nézzünk szembe a nézeteltérésekkel, és kezeljük őket a megfelelő módon! Az igazi közösség jele nem az, hogy nincs konfliktus, hanem az, hogy jelen van a kibékülés lelkülete. Lehet, hogy keményen összeszólalkozom valakivel egy megbeszélésen, de mivel elköteleztük magunkat egymás felé, ezért egymást vállon veregetve távozhatunk, ezt mondva: ’örülök, hogy még mindig egy csapatban vagyunk’.” Azok, akik az újszövetségi gyülekezetet építették, erkölcsi és anyagi természetű problémákat, tanításbeli különbségeket és előítéleteket győztek le. Hogyan? A kibékülés lelkülete által. Ennek az lett az eredménye, hogy egyesek szerint „az egész világot felforgatták” (Apostolok cselekedetei 17:6) (Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Minden bálvány elválaszt Istentől. Elválasztanak, és Isten és ember közé állnak még azok is, melyeket Isten egykori áldásaiból faragtunk. (Kroeker)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése