Az egyik napon olvastak Mózes könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, ... Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráelből minden keverék népet. (Nehémiás 13,1-3)
Azt találták: csak akkor találhat az ember, ha keres is. Ha nyitva van a szeme. Valaki úgy „tanult”, hogy a hasára tette a könyvet, néha bele-beleolvasott. Azt mondta gondolkodik azon, amit olvas. Elég hosszasan és olykor horkolva tette. 1-2 vizsgája is bánta ezt a módszert. S elmondta, hogy a vizsgán kapott kérdésre nem találta meg a könyvben a választ. Azt hiszem, szabad felkészülni a Bibliaolvasásunk közben arra, hogy találunk benne valamit.
Meghallották – a megtalált igét meg is kell hallani. Észrevettek egy részt a törvényben, ami arról szólt, hogy bizonyos népek nem tartozhatnak a gyülekezethez. S tudták, hogy ez így ebben a formában nem valósul meg a gyülekezetben. Mi lehetett volna rá az emberi reakció? Inkább lapozzunk, ez kényes ügy. Hiszen itt vannak, köztünk vannak, feleségeink, családtagjaink lettek, gazdasági érdek fűz hozzájuk. Mondjunk le róluk? Kényes ügy. S mit mondjunk nekik? Mi sem emlékszünk már arra, ami történt? Ők sem tehetnek róla, hogy az őseik ilyenek voltak, s azt tették. Seperjük szépen a szőnyeg alá, borítsunk fátylat a múltra! S mai füllel talán érezzük a törvény szigora mögött, hogy valami ilyesmi a kollektív bűnösség elve: egy múltbeli hibáért, bűnért egy egész nemzedéket, sőt egy egész népet kizárni a közösségből. Nincs jogunk és nem is szükséges elítélni a tettüket, de nem is ezt tartjuk követendő példának. Azt azonban már igen, hogy a felolvasást, s a meghallást tett követi. Vajon mikor követte tett a mi Igeolvasásunkat? (Nagy Péter)
A nap gondolata:
A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése