Templomában mindenki Őt dicsőíti. (Zsoltárok 29:9)
A Biblia, amikor Istenről beszél, akkor lépten-nyomon világossá teszi, hogy Isten a maga létében, személyében, egészen más, mint mi emberek. Ő Isten, mi emberek vagyunk. Mondhatnánk, mindenben különbözik tőlünk. Melyek ezek a különbségek? A teljesség igénye nélkül lássunk néhány ilyen tulajdonságot.
Az egyik, hogy Ő hatalmas. Mi ellenben porszemek vagyunk. Őelőtte ezer esztendő annyi, mint egy nap, Mózes viszont úgy imádkozik felőlünk, mint akik életének ideje 70 esztendő, vagy ha több, 80 esztendő, mely tele van fáradsággal. Ő ellenben erős Isten, akiről dícsérőleg szólnak a zsoltárosok, mert nem fárad el, nem szunnyad Izrael őrizője. Ő képes volt világot teremteni a semmiből, mi a létezőből tudunk bármit is alkotni, ami mellesleg hemzseg a hibáktól és a tévedésektől. Ezekből következik, hogy Isten tökéletes, sőt makulátlan és szent. Az ember gyarló és bűnös. Aki az első bűneset óta már létében is megszomorítja Teremtőjét. Az embernek nem kell semmit tennie ahhoz, hogy kiváltsa Isten bűn elleni haragját, hiszen azt már eleve a természetünkben hordozzuk. Ő tökéletes, mi töredékesek vagyunk. Ugyanakkor övéi számára mégis igénye: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”, vagy ahogyan Jézus is mondja: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok is tökéletes.” Tehát neki lehetnek elvárásai velünk szemben, de ez fordítva már nem igaz. Isten érző személy, akit nincs jogunkban számon kérni, neki viszont számadással tartozunk mindenben. Mennyiben szól életünk az Ő dicsőítéséről? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése