Templomában mindenki Őt dicsőíti. (Zsoltárok 29:9)
A mai zsoltár úgy beszél Istennek a hatalmáról, és tőlünk való különbözőségéről, mint aki Istent dicső Istennek látja. Mégpedig olyannak, akinek dicsősége betölti a földet. A Biblia eredeti héber szava a dicsőségre: „kábód”, ami szó szerint azt jelenti, súlyosnak lenni. Kicsit idegenül hangozhat, de életszerűen szól mégis arról, hogy aminek súlya van, annak tekintélye, fedezete, hatalma, befolyása van a dolgokon. Tehát mindenképpen meghatározó személyében, cselekedeteiben az, aki dicső. Ezzel szemben az emberre sokszor vonatkozik a másik héber kifejezés: könnyűnek lenni. Ez jelentéktelenséget hordoz magában, mert igazából ez az ember állapota, ez létének alapja. Bármit ér is el az életben, léte pára. Ugyanez a kifejezés hangzik el a babilóniai király tróntermében, amikor a bibliai történet szerint egy kéz ír a falra: mené, mené, tekél, uparszin…megmérettél és könnyűnek találtattál. A kifejezés itt egészen pontosan egy mérlegen való mérést jelent. Könnyűnek, semminek tekintette korának leghatalmasabb uralkodóját az Isten. Ítéletes szavak ezek. Így tekint Isten az önmaga dicsőségét kereső emberre. Te Istent dicsőíted inkább, vagy önmagadat? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése