Templomában mindenki Őt dicsőíti. (Zsoltárok 29:9)
Látnunk kell: minden dicsőség Istent illeti meg. „Dicsőségemet másnak nem adom!” – mondja az Úr a Szentírásban. Meg kell vallanunk, milyen sokszor alapvető tévedésünk és sok bűn melegágya, amikor az emberi, fakó eredményeket vonultatjuk fel szemeink előtt, munkánk gyümölcsére, kezeink csinálmányaira, a kor alkotásaira használunk olyan dicsérő jelzőket, melyekért egyedül Istené lenne a dicsőség és minden esetben hozzá kellene tenni: hála az Úrnak érte. Nagy mulasztásunk ez nekünk, embereknek, melyből meg kell térni. „Ha valaki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” - írja Pál apostol. „Dicsőségemet másnak nem adom.” Nagy példa erre az, amikor Isten népének királya nem az Úrtól kér segítséget betegségében. Bálványokhoz fordul és ezzel Istennek haragját vonja magára. Maga az Úr mondja: „Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt?” Isten népe királyaként nem Isten hatalmát dicsérte, és ismerte el egyedüli erőnek és hatalomnak. Velünk vajon ez hányszor fordul elő? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése