Templomában mindenki Őt dicsőíti. (Zsoltárok 29:9)
Lássuk dicsőségesnek az Istent! Erős Úrnak, hatalmas Istennek, akinek szeretete is olyan nagy Övéi felé, és irgalma sem fogható semmi emberi megbocsátáshoz. Belőle merítsünk, Tőle kérjünk erőt, vigaszt. Méltó arra, hogy benne bízzunk. A zsoltáros nem kerget illúziókat. Nem mondja, hogy az egész föld máris hódol Isten nagysága előtt. De beszédes, hogy azt mondja a zsoltárban: „Templomában mindenki Őt dicsőíti.” Övéi erre teremtettek, erre váltattak meg, hogy hirdessék, hirdessük Istennek nagyságát, irgalmát, és nevére dicsőséget és ne szégyent hozzunk a mindennapokban. Úgy beszéljünk róla az emberek között, mint akit igazán tisztelünk. A közelmúltban, az egyik hittanórán arról tanultunk, hogy Isten nevét milyen tiszteletlenül is emlegeti a világ és a gyerekekkel próbáltuk összeszedni, milyen is az, amikor Isten nevét tisztelettel, a legnagyobb megbecsüléssel, hódolattal és imádattal emlegetjük. Amikor éneklünk és magasztaljuk Őt, amikor imádkozunk, amikor helyesen teszünk bizonyságot és hitvallást Róla az emberek között. Ezeket látva Jézus maga is örvendez, és azt ígéri, aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek Mennyei Atyám előtt. Az Úri Imádságban is az első mondatokban áll: „Szenteltessék meg a Te neved.” Bizony annyiban kezd az élet, sőt az örök élet valósága odaköltözni Isten népe életébe, amennyiben övéi Neki adják meg a dicsőséget. Vajon elhisszük és gyakoroljuk ezt? (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az a vallásosság, mely csak tömegmozgalmak tüntetéseiben tud részt venni, de a mindennapi élet feladatai közben nem található, többet árt Isten országának, mint az őszinte hitelesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése