Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)
Hogy mennyire is aktuális ez az Ige a mai napon, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a környezetünkben is tömegek élnek úgy, hogy csak a maguk módján vallásosak. Vallás. Teremtsünk istent/ket a magunk képére és hasonlatosságára és a mi igényeinkre.
Az ember a mozgató, alkotó; ő az, aki istenné válik, hiszen mindig irányítani akar. Ha kell, tapos, ha kell, üt, ha kell, hazudik, ha kell, ármánykodik. „Olyanok lesztek, mint az Isten.”/1Móz3,5/ - szólt a kígyó és a mai napig is oly sokakat téveszt meg és dönti romba az életet. Üzeni ma is, hogy cseréljétek fel a sorrendet! Nemet a házasságra, igent az élettársi kapcsolatra. Nemet a gyermekre, igent a szingliségre. Nemet a szorgalmas munkára, igent a naplopásra és a törvénytelenségre. Nemet az erkölcsre, nemet az értékre, igent a divat kínálta szennyre és szemétre.
Veszélyes ez! Életveszélyes, amikor azt hiszi a fiatal, hogy szabad, hogy felnőtt, így övé a világ, és közben olyan utakra lép, ahol szíve önmaga és a szórakozás bálványával visszafordíthatatlan utakat jár be.
Erre mondja Ézsaiás, azt, hogy Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. A bálványok embertől származnak, élettelenek, jogosan kérdezi az Ige, hogy hogyan lehet ereje bármelyiknek is, ha a készítője is elfárad? Ezt a becsapást hívták úgy a régiek, hogy hamun legeltetnek, azaz az ilyen pásztorok felperzselt legelőre viszik a nyájat. De nekünk nem ilyen Istenünk van. Ismered a Jó Pásztort, Jézus Krisztust? Engeded, hogy Ő vezessen? (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése