Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. (17:21)
Igénk azt mondja, hogy egyébbel sem töltötték idejüket az athéni emberek és az oda bevándorlók, csak azzal, hogy másokról jókat beszélgessenek. Mennyi elgondolkodtató kérdést tesz fel nekünk Isten Igéje! Mivel töltöd az idődet leginkább? Másokkal vagy másokról beszélsz szívesebben? Milyen emberek lakják azt a várost, ahol te élsz? Olyan vagy te is, mint ők, vagy általad jobb lesz lakóhelyed közössége?
Mivel töltöd az idődet leginkább? Maradnék ennél a kérdésnél, már csak azért, hogy mélyebbre menjünk az Ige magunkra vonatkoztatásában. Nem érek én arra – szoktuk mondani bizonyos dolgokra. Van, aki ezt a templomba járásra mondja ki nagyon őszintén. Őszintén? Vagy inkább csak kifogásként? Szerintem az utóbbi. Hiszen arra érünk rá, amire rá akarunk érni. Oda megyünk el, ahová nagyon szeretnék, és azt tesszük meg, amit nagyon szeretnénk megtenni. Az esetek nagy százalékában legalábbis. De vajon ez mit jelent a lelki életünkre nézve? Mit jelent a templomba járásunk, a bibliaolvasásunk, az imádkozásaink kapcsán? Nem érünk rá ezekre? Vagy akarunk ráérni és szakítunk is időt az előbb elsoroltakra, mert érdekel bennünket? Ezt mindenki maga tudja, de nem kell ámítani sem önmagunkat, sem másokat azzal, hogy valami lelki dologra nem érünk rá. Inkább legyünk őszinték és mondjuk azt, hogy nem érdekel a dolog, nem akarok ráérni, van nekem fontosabb dolgom is attól. Csak általában még önmagunkhoz sem sikerül elég őszintének lennünk. Pedig megéri, ha szembe nézünk magunkkal, azzal, akik valójában vagyunk és azzal, amilyennek látszani akarunk mások előtt…
A nap gondolata:
Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése