Keresés ebben a blogban

2013. december 26., csütörtök

2013-12-26

„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Thessz 5,1)
Szoktuk mondani, hogy az okos ember számol a holnappal, tervez a jövendővel, nem csak a mának él. És valóban, gyermekeinket szinte már az óvodába is úgy íratjuk be, hogy leendő szakmájukat tervezzük, mi az a piacképes tudás, aminek majdan, sok év múlva hasznát vehetik. Pályakezdő fiatalként már a biztonságos nyugdíjas évekre figyelmeztetnek bennünket, takarékossági szempontok alapján. Aztán persze sok fiatal józan válasza, hogy a semmiből nehéz takarékot képezni, meg amúgy is, mire a mai fiatal generáció odakerül, ki tudja, létezik-e még bármiféle nyugdíj, és a pénznek is lesz-e még bármiféle értéke.
Mindenesetre a holnappal való törődés a bölcs gondolkodás meghatározó része. Igénk is a jövendő felé irányítja figyelmünket, azonban nem a földi élet szűk és konkrét keretein belül, hanem az örökkévalóság számunkra ismeretlen és kiszámíthatatlan medrébe helyezi tekintetünket. Az Úr eljöveteléről beszél, mely történhet a következő percben, de történhet a következő évezredben is. Úgy jön el, mint a tolvaj: váratlanul. Biztosan, de előre ki nem számítható időben.
Számos özvegyen maradt idős embertől hallom, hogy a legnehezebbek a kényszerűen egyedül töltött éjszakák. A biztonságérzet az éjszakai csendben roppan össze a legjobban, minden nesz, zörej félelmet kelt, hiszen egyetlen betörő sem jelenti be előre, hogy mikor kíván kirabolni egy otthont, de logikusan éjszaka van a legnagyobb realitása, amikor a háznép alszik. Ha erre a közös, alapvető félelmünkre gondolunk, talán jobban érthetjük az ige által használt képet is: az Úr eljövetele éppen ilyen váratlan lesz, mint egy éjszakai betörés, ezért kell készenlétben várni! Ezért kell bölcs ember módjára a holnap felé fordulnunk, és készülnünk az egyetlen biztosan bekövetkező találkozásra: a Krisztussal való találkozásra! (Gyallai Henrietta)   
A nap gondolata:
 A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése