A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; (1Thess 4:9)
A történelem az élet tanítómestere – tartja a mondás. A történelem tanulságait tényleg érdemes észrevenni, levonni, abból tanulni nemcsak egy-egy embernek, hanem egy egész nemzetnek is. A hívő ember azonban tudja, hogy még a történelemtől is nagyobb tanítómestere van: a történelem Ura, a Teremtő, a Gondviselő, a Szabadító, az élő Isten. Ezzel a hatalmas Istennel mi valóságos, személyes kapcsolatban lehetünk és Tőle tanulhatunk is nagyon sok dolgot.
Titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre. – figyeljünk most erre a részére Igénknek. Mindenképpen kérdezzük meg magunktól, hogy mi, felnőttek az élet iskolájában tudunk-e, akarunk-e tanulni a legnagyobb tanítómestertől, a hatalmas Istentől? Ez független a korunktól. Ne arra nézzünk, hogy mennyi van már mögöttünk, hanem tekintsünk előre, az előttünk álló feladatokra. Szabad nekünk azt mondani, amit Mózes az Úrhoz való egyik fohászában: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A bölcs szívű ember tudja, hogy mindig van mit tanulni, hogy mindig mindenből lehet tanulni. Tanulók vagyunk, míg élünk, s csak, ha meghalunk, akkor fejezzük be tanulmányainkat. Az Isten tanítani szeretne bennünket. Engedjük Neki? Kész vagyunk Tőle tanulni? Ezt könnyen lemérhetjük saját magunkon, ha két dolgot megvizsgálunk: milyen elvárásaink vannak Isten irányába, és hogy reagálunk arra, ha életünkben nem kívánatos fájdalmak, nyomorúságok jelennek meg?
A nap gondolata:
Szeress, és akkor tégy bármit, hallgass, vagy szólj, feddj, vagy elnéző légy, ha gyökere a szeretet, akkor jó lesz, mert ebből a gyökérből csak jó származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése