A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:9-11)
Engedjük, hogy az Úr tanítson bennünket napról napra! Ne feledjük: sokszor egymáson keresztül tanít! A nehéz embereken, nehéz élethelyzeteken keresztül. Rá nézzünk, Benne bízzunk. Akkor is, ha csalódunk. Ha a hitünket elveszítjük, mindent elveszítünk – mondta valaki. S ez a gondolat jött elő a lelkemből, amikor pár hete olvastam egy elkeseredett erdélyi fiatalember sorait, aki a Romániában leszerepelt magyar fociválogatott kapcsán még Isten létét is megkérdőjelezte. Tényleg gyalázatos volt mind az eredmény, mind a mutatott játék, de ez nem az Isten hibája. Ha emberekben csalódunk is, ne Istent hibáztassuk. Sőt, ilyenkor vegyük észre, hogy csak Istenre számíthatunk, csak Benne bízhatunk, hogy Tőle csak tanulhatunk, s ha engedjük, hogy tanítson az előtte megélt csendességeinkben, akkor tudni fogjuk, hogy mi a dolgunk, hogy mit bízott ránk és élhetünk az Ő dicsőségére és felebarátaink javára.
A nap gondolata:
Aki az Ige erejét saját szívében át nem élte, az nem képes más számára sem erővel hirdetni. (Kroecker)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése