Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsoltárok 84:6)
Egy újabb történetet szeretnék megosztani Igénk alátámasztására. Szintén Gyökössy Endre tollából való. Egy asszonyról szól a történet. Szült a férjének öt gyermeket, s eközben elvesztette eredeti csinos alakját. A férje, aki egy gyárban dolgozott, megismert munkahelyén egy fiatalabb, csinosabb valakit, aki lecsapott a jól kereső férfira. Az pedig egy idő után bejelentette hívő feleségének, hogy megszeretett valakit, ne haragudjon, bocsásson meg, ő most szerelmes, ezért el fogja hagyni. Ez a hívő nő, szó nélkül levette a szekrény tetejéről a nagy bőröndöt, és kezdte bepakolni a férje ingeit, ruháit, mindent szépen. Az meg csak nézte riadtan. Amikor már minden holmiját beletette, még a fogkefét is, becsukta a koffert, odament a férjéhez, megcsókolta és ezt mondta:
- Nézd, megértelek. Amíg felneveltem a gyerekeket, megőszültem, megcsúnyultam, nem tudtam úgy adni magamra, mint a fiatal kolléganőd. Menj el. A gyerekeid rólad csak jót fognak hallani, és ha hazajönnél, ez mindig a te otthonod is, az ajtó előtted mindig nyitva, és én neked szemrehányást soha nem teszek.
S hogy mit tett a férfi? Gyökössy Endrének így mondta el:
- Kérem, én ráborultam az asztalra, és elkezdtem keservesen sírni. Mondja, el lehet egy ilyen asszonyt hagyni?
Ez a történet is arra bizonyság, hogy mekkora ereje van annak, aki az Úrra néz, aki Vele és Benne él.
A nap gondolata:
Előbb bárány természetet kell nyernünk, hogy Isten a farkasok közé küldhessen minket. (Trudel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése