Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsoltárok 84:5)
Boldog ember, aki Istent dicsérheti – olvastam az Igében. Tényleg az és miért? – törhet elő bárkiből a kérdés. Nos, aki Istent dicséri, az azért lehet boldog, mert tudja az egyik legnagyobb dolgot e világon: azt, hogy van Isten. Sőt, ezzel az Istennel kapcsolatba lehet kerülni. Mi több, ez az Isten keresi az embert, és arra méltat, hogy kapcsolatban legyünk vele. Ha pedig valaki megismeri Istent, akkor rájön, hogy az Urat érdemes, szükséges dicsérni pusztán önmagáért is, de velünk való terveiért, hozzánk lehajló szeretetéért, kegyelméért is. Isten dicséretét zengheti ajkunk.
A közelmúltban Egyházmegyei Énekkari Találkozónak lehettünk házigazdái. Én utólag leginkább arra csodálkoztam rá, hogy mennyi Istent dicsérő ember volt jelen a templomban. Hány ember ajkáról szólt a dicséretmondás Isten irányába! Énekelni szerető és/vagy tudó emberek százai dicsérték az Istent. S ez így van nemcsak ilyen nagyszabású Énekkari Találkozókon, hanem hétről hétre az istentiszteleteken és nemcsak az énekkarok, hanem a gyülekezetek egésze által. Sőt, nemcsak akkor, amikor éneklünk, hanem az imádságainkban is dicsérhetjük az Urat és ez Hozzá visz közel bennünket. Boldoggá teszi ez az embert? Szerintem igen. Átélhető az Istent dicsérő ember számára a boldogság az imádság, az éneklés alatt. Keressük ezt a boldogságot! Akarjuk megélni újra és újra! Dicsérjétek az Urat! – olvassuk több helyen a Bibliában, főleg a Zsoltárok könyvében. Én is erre bíztatlak most titeket: dicsérjétek az Urat otthonotokban, munkáitok idején, de a gyülekezet közösségében is. Méltó rá, megérdemli és még bennünket is boldoggá tesz.
A nap gondolata:
Isten többet akar cselekedni bennünk, mint általunk. (Steinberger)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése