„A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” – (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz.” (Jn 1,41-42a)
Heüréka! Kiáltott fel (mások szerint ki is ugrott a fürdőkádból) Archimédesz, amikor a legenda szerint felfedezte a felhajtóerő törvényét. (Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszít, amennyi az általa kiszorított víz súlya.) Vajon kereste? Közel járt-e már korábban is a megoldáshoz? Vagy egészen véletlenül talált rá?
Heürékámen! Megtaláltuk a Messiást – kiáltottak fel a tanítványok, amikor rátaláltak Jézusra és felismerték őt. Vajon keresték-e? Közel jártak már korábban is a felismeréshez? Vagy egészen véletlenül találtak rá? Ekkor kezdődik az ún. András-misszió. Hiszen Andrásnak itt annyi a szerepe, hogy testvérét odavezeti Jézushoz, a Messiáshoz. Egy földi viszonyokat taglaló kérdésből „Mester, hol van lakásod?” a menny felé indító válasz lesz: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Magyarul: a személyes hívogatást semmi nem pótolja. Minden eszköz, beleértve a legmodernebb és leghasználatosabb technikai újdonságokat is, nem helyettesítik a személyes megszólítást. Mondhatjuk, hogy a keresztyénség sorsa ezen is múlik: Nem pályázatokon, nem szervezkedésen, nem projekteken és nem vállalkozásokon, hanem azon, hogy vannak-e elkötelezett emberek, akik másokat odavezetnek Jézushoz. Hogy ott mi történik, az már nem a mi kezünkben van, de az addig tartó útban van felelősségünk. Andrások vagyunk-e másoknak? Vannak-e most is a környezetünkben, akiket odavezethetünk Jézushoz? (Bölcsföldi András)
A nap gondolata:
Az életnek, az üdvnek szent ragálya: a hit személyes bizonyságtételek által terjed, úgy, hogy egyik lélek megragadja, megvilágosítja, felgyújtja a másikat egyszerűen azzal, hogy bizonyságot tesz előtte. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése