„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ’Békesség néktek!’ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ’Békesség néktek!” /János 20, 19-21a/
Sokunk lakásában talán még ma is fő helyen van kirakva, a belépő idegen szemét talán elsőként köszönti a házi áldás, rajta az előttünk álló esztendő és egész földi életünk, sőt örök életünk legfontosabb értékeivel: Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen. Hit, szeretet, béke, áldás: ezeknél fontosabbakat ma sem kívánhatunk szeretteink, otthonaink, családjaink életére. Ha ezek jelen vannak, ha ezek jelen lennének, akkor valóban szükséget sem szenvednénk. S az értékek sorában, mint drága igazgyöngy, ott ragyog mostani igemagyarázatunk egyetlen szava is: béke.
Hogy érzed: otthonodat beragyogja ennek az igazgyöngynek fénye? Nem azt kérdezem, hogy ugye nincs az otthonodban, a gondolataidban semmilyen nyugtalanító tényező, hogy ugye könnyedén veszed a betegség vagy az anyagi nehézségeknek terhét? Balgaság lenne azt feltételezni, hogy létezik mindezektől mentes otthon, élet. Ilyen nincs. Mégis azt kérdezem: Isten békességgének illata lengi-e be gondolataidat, szavakban megformálódó indulataidat? Békességről árulkodnak kapcsolataid, családi életed? Hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen… /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése