Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. (Mt 14:23)
Mai Igénk Jézusról szól. Az 5000 ember megvendégelésének története után fogalmazza meg ezt az evangélista róla. Jézus túl van egy nehéz napon. Megtudja, hogy Keresztelő János meghalt. Ráadásul nem azért, mert beteg volt, hanem mert a fejét vették. A hír hallatán külön akar vonulni, de nem tud, mert több ezres sokaság követi, akiket meglát, megszán, a beteget meggyógyítja, majd az éhezőket megelégíti. Egy ilyen nap végén nem csodálkoznánk, ha holtfáradtan esne ágyba és pihenni óhajtana. Ő nem így tesz. Az Atyával való kapcsolatot keresi. Mellette, lábainál akar töltekezni. Le akarja tenni a terhét Atyja elé, tudja, hogy van mit megköszönni Neki és nem akarja elhanyagolni a Vele való kapcsolatot. Bizonyára legtöbbünknek fáradságos napjai vannak. Jut idő, erő, szándék az imára ilyenkor is? Hatalmas kiváltság és lehetőség egyben Isten gyermekeinek a mennyei Atyával való közösséget megélni. Kezdd így napjaidat, de a zárás is az Úr mellett történjen! Napközben pedig szüntelen támaszkodj rá és kérd vezetését…
A nap gondolata:
A hívő szív reménysége dicső és szilárd, mert Krisztus dicsőségének szilárd alapján nyugszik. A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama. (C. H. Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése